A laposférgek paraziták
Tartalom
Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik. Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi.
- Online Laboratórium Laposférgek okozta betegségek kezelése A laposférgek csoportjába sok fontos parazita tartozik.
- Nyírkátrány, hogy megtisztítsa a paraziták testét
- Gyulladás a vizeletben
Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel. A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent. A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is. Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük.
Kiválasztószervük elővesécske típusú. A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak. A parazita fajok a laposférgek paraziták fejlődése közvetett, gyakran több lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek.
Közel 18 fajuk ismert. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek.
Az emberben is számos laposféreg élhet. A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi. Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Néhány laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul elő.
Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába. A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van. Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak.
Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges a laposférgek paraziták.
Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a laposférgek paraziták testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye. Így a laposférgek egy olyan oldalágnak tekinthetők, melyek speciális trichinosis cysticercosis kialakulása során elvesztették testüregüket.
A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított a laposférgek paraziták alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú.
A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki.
Tartalomjegyzék
A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett. Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki. Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra. A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4.
A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja.
Blogarchívum
Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező. Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított.
Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok szervezeten belüli szétosztására, szállítására. Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, a kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes fajoknál 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos.
Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, diffúzióval távolítják el.
Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc. Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken.
Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése. Testükre a többi, magasabb rendű állathoz hasonlóan, kétoldali szimmetria jellemző.
A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak. Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő. A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak.
Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes a laposférgek paraziták. A parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak. A kemoreceptoroknak fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában. A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, de tömörülhetnek a feji végen vagy parazita fajoknál a laposférgek paraziták rögzítőszerveken.
A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a testfelszínről nyúlnak ki. A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik.
Állattan | Digitális Tankönyvtár
Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel. A legtöbb faj hímnős. Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak.
A hím ivarszervrendszer lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa kivezető csövekből ductus efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll.
A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső szakaszát magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag végéhez még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat.
A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti.
Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik. Utóbbi gyakran a női ivarszerv a laposférgek paraziták járatával együtt a közös ivarpitvaron atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női ivarkészülék része a páros vagy páratlan, kerekded, gyakran elágazó petefészek ovarium. A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea. Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús sejtekkel.
A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet. Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az ektolecitális petesejt védőburok anyagának összetapasztásában játszik szerepet. A petevezető felső szakaszából vagy az hatékony ascariasis esetén üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis.
A hím ivarsejtek a laposférgek paraziták az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés. Az ootype üregéből a sziksejtekkel és védőburokkal körülvett peték az innen kiinduló, kanyargó lefutású, tágult üregű méhbe uterus kerülnek. Ez a megtermékenyített peték tárolására szolgál. Az ootype vagy egyes esetekben az uterus a közös ivarnyílásba csatlakozik.
A fajok egy részénél a petevezető felső szakaszából indul ki a laposférgek paraziták Laurer-féle vezeték, amely a test hátoldalán a külvilágra nyílik.
A hüvely szerepét töltheti be a párzás során, illetve a felesleges mennyiségben lévő sziksejtek vagy spermiumok kiürítésére szolgál. A legtöbb laposféreg hímivarsejtje vékony, fonalszerű a laposférgek paraziták mozgékony farokrésze lehet.
A laposférgek többségénél, a laposférgek paraziták az állatvilágban általánosan jellemző endolecitális típussal, a petesejt ektolecitális, ami azt jelenti, hogy a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el.
BIO-LOGIA: Parazita férgek
A megtermékenyített, a sziksejtekkel körülvett egy vagy néhány petét a laposférgek petetokba kokon zárva vagy kocsonyás burokban rakják le. Ezt a petetokot a gyakorlatban egyszerűen petének nevezik. A laposférgek megtermékenyített petesejtje általában teljes, spirális barázdálódást mutat, amelynek során mikromérák és makromérák jönnek létre. A gasztruláció epiboliával történik.
Laposférgek
A parazita fajok ektolecitális petesejtjének fejlődése igen erősen módosult formában megy végbe. A laposférgek paraziták szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen, míg a parazitáké közvetett. Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult, több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik.
Köztigazdának azt az állatot nevezzük, amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő, míg a végleges gazda az, ahol az ivaros szaporodás történik. Az a laposférgek paraziták több mint faja ismert, és újabban a laposférgek paraziták osztályukat különítik el. Többségük tengerben él, de megtalálhatók az édesvizekben és a talajban is. Testméretük a néhány millimétertől a több tíz centiméterig terjedhet. Főleg ragadozók. Regenerálódóképességük igen nagy.
Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik az állóvizekben élő gyászplanária Planaria lugubris és a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumvalamint gyors folyású vizekben a füles planária Euplanaria gonocephala.
Mételyek Trematoda Valamennyi ide tartozó, közel 11 faj parazita, és kifejletten szinte valamennyien gerinces állatok belső élősködői. A végleges a laposférgek paraziták elsősorban a bélcsatornában élnek, ritkábban a vérerekben vagy más zsigeri szervekben is előfordulnak. Színük általában áttetsző vagy fehéres.
Lapított testük megnyúlt vagy kiszélesedett, levél alakú. Testhosszúságuk általában 50 mm-ig a laposférgek paraziták, de előfordulnak ennél jóval nagyobbak is. Kültakarójuk az örvényférgektől eltérően csillós sejteket nem tartalmaz, különleges felépítésű A felső réteg tegumentum a mélyebben ülő, testfelszínt képző subtegumentális perikarion sejtek plazmanyúlványainak összeolvadásából kialakult szinciciális védőburok.
Általános testfelépítés[ szerkesztés ] A laposférgek egyszerű szerveződésű szövetes állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük. Testük soha nem szelvényezett, de a galandférgek teste különböző méretű ízekre tagolódik. A testüreg nélküli állatokhoz képest pl. Kültakaró és mozgás[ szerkesztés ] A laposférgek kültakarója egyrétegű, el nem szarusodó hengerhám.